Újabb tréninget néztem ki magamnak még hónapokkal ezelőtt, de sajnos elég nehéz bekerülni az amúgy nagyon korlátos férőhelyekre.
Mivel feleségem még nem járt Seattle-ben, így úgy gondoltam, itt a remek lehetőség, hogy a kellemest a hasznossal kössük össze.
Másfél nappal megtoldottam a tanulmányi kirándulást, így vasárnap reggel indultunk kocsival.
Az időjárást eléggé kifogtuk, az első 2 napban végig szakadt az eső, az USA határon is cirka két óra alatt jutottunk át.
Első nap így csak egy esti séta jutott a tomboló szélviharban, és mivel eléggé elfáradtunk, inkább visszavonultunk a hotelbe.
Másnap körülnéztünk és megreggeliztünk a Pike Place Market-en. Ez a hely tele van mindenféle friss ételt és kézműves terméket árusító bolttal.
Lesétáltunk a közeli 57-es mólóhoz, ahol a helyi óriáskerék is üzemel, valamint négy nagyobb étterem várja a vendégeket. Az 56-os mólón pedig benéztünk a furcsaságok boltjába, ahol a négylábú tyúktól kezdve a zsugorított fejeken át a szárazra aszalt múmiákig elég sok minden megtalálható.
Innen a Seattle felszín alatti túráját látogattuk meg, ami a régi város mára már föld alá került részeinek bemutatásáról szól. A várost egy emeletnyi magasságig feltöltötték a jobb csatornahálózat kialakítása érdekében, melyre a pénzt a helyi varrónők megadóztatásából teremtették elő. Persze ezt nem szó szerint kell érteni, de a történetben így említették őket. Mindenesetre kézimunkát azt vállaltak. Szó esett a Trump család meggazdagodásának módjáról is, akik hasonló bizniszt üzemeltettek a seattle-i aranyláz idején.
A túra után egy fenséges ebédet ettünk az egyik helyi híres halászétteremben, a Fisherman's-ben. Mire végeztünk, be is esteledett.
Keddtől kezdődött a tulajdonképpeni tréning, amikortól már csak az esti sétákra maradt idő, illetve szerdán ellátogattunk egy kollegáékhoz, akik Vancouverből költöztek át Seattle mellé, Bellevue-ba. Csütörtökön kora délután pedig már indultunk is haza, bár a forgalom miatt így is csak sötétedéskor érkeztünk haza. Itthon a havas táj fogadott...